ALLIANCE AF-03C A-SZÁRNYÚ
-
-
Hajtómű: 2 db Novaldex J77 fúziós ion hajtómű
-
Méretek: hossz 9,6 m; fesztáv 8 m;
-
Tömeg: üres tömeg 13 200 kg; maximális felszálló tömeg függesztménnyel 18 500 kg
-
Szenzorok: Fabritech Ans-7e harcászati-navigációs szenzor
-
Fegyverzet: 2 db Borstel RG-9 sugár ágyú; 2 db Dymek HM-6 rakéta-vető
Az Endori csata idején az A-szárnyú vadászgép a Galaxis leggyorsabb harci repülője volt. Ez nem csoda, hisz a tervezők; Jan Dodonna tábornok és Walex Blissex eredeti tervei is, már egy olyan repülőt körvonalaztak, amely képes a Birodalmi Haditengerészet bármely hajóját maga mögé utasítani. A vezérkar elé benyújtott tervezet azonban ennek ellenére csekély támogatottságot kapott és Dodonna tábornokon kívül szinte senki sem hitt benne. Az, hogy a vadászgép végül mégis megépülhetett; akár csak az X-szárnyú esetében, egy névtelen pénzügyi befektetési csoportnak volt köszönhető. Miután az első prototípusok elkészültek és a tesztsorozat kezdetét vette, a helyzet megváltozott. Az új vadászgép az érdeklődés középpontjába került és napról-napra egyre nagyobb támogatást kapott. Már az első repüléseknél sikerült elérni a maximálisan tervezett legnagyobb sebességet, ami jócskán meghaladta az eddig rendszerbe állított bármely vadászgép sebességét. Hirtelen mindenki előtt nyilvánvalóvá vált az új típus létjogosultsága. Miután egyértelművé vált, hogy a sebesség mellé egy, eddig példátlan manőverezhetőség is társul, a sorozatgyártás előtt többé nem volt akadály. Az hogy mennyire jól döntöttek, csak később derült ki. A sebességi rekordokon kívül ugyanis ehhez a géphez kötődik az Endori csata végkimenetelét eldöntő, egyik legfontosabb; bár kétség kívül véletlen esemény is. Egy az Executor hidjába csapódó ASZ (A-szárnyú), végül a szuper csillagromboló pusztulásához vezetett; miután az stabilitását vesztve a Halálcsillagnak ütközött. A vadászgépet vezető Arvel Crynid pilótát a csata után poszthumusz őrnaggyá léptették elő.
3D image by Jon McGarry
A rendszerbe állítása óta, bizony már négy év telt el. Mára a kis ék alakú vadászgép a Szövetségi Flotta elsőszámú elfogó vadászgépévé vált. Azonban a pénzügyi zűrzavar okozta tervezési nehézségeknek meglett a negatív eredménye. A kezdeti támogatás mértéke, csak egy könnyű, kisméretű harci gép létrehozását tette lehetővé, így a tervezők által kialakított csupán 9.6 m hosszú sárkányszerkezet nem hagyott túl nagy teret főbb rendszerek elhelyezésére. Ezért azokat szinte úgy kellet beszorítani a törzs belső terébe. Ez különösen sebezhetővé teszi az amúgy kiváló vadászgépet, hiszen az átcsatolások miatt egyetlen könnyebb találat is végzetes sérülést okozhat. A másik problémát a félelmetes teljesítmény okozza. A hatalmas sebesség és a rendkívül megterhelő manőverek alatt fellépő terhelés állandó stresszként hatnak a szerkezetre és a pilóta szervezetére egyaránt. Emiatt a motorok, a fegyverrendszerek és a törzs elemei is állandó karbantartást igényelnek, amit viszont a zsúfolt műszertér nehézkessé és hosszadalmassá tesz. A pilóták viszont nem ilyen borúlátóak. Bíznak a műszaki személyzetben, a vadászgépükben és tisztában vannak saját képességeikkel is. Ez eddig bejött és az eltelt évek alatt az A-szárnyú vadászgép a harcmezők egyik legsikeresebb szereplőjévé vált.
Az ASZ briliáns teljesítményét a két darab Novaldex gyártmányú J77 jelű, tolóerő-vezérlő rendszerrel ellátott hajtómű adja, ami a csúcssebességen kívül, a remek manőverező képességet is biztosítja. Ez nem csoda, hisz a vadászgép tömeg-tolóerő aránya nagyon kedvező. A légköri repülést segítő stabilizátor szárnyakat mozgató egység; az űrben, a tolóerő-vezérlő rendszerrel együttműködve tovább növeli a mozgékonyságot. A zűrös finanszírozási viszonyok ellenére a beépített navigációs, harcászati és felderítő rendszerek, a kor legmodernebb ilyen típusú berendezései. Elég, ha csak a kupolára vetíthető 3D-s megjelenítőre vagy a szemmel vezérelhető tűzvezető rendszerre gondolunk. De ez még nem minden. Rendhagyó módon ezt a gépet, az ellenség rádió adásainak zavarására alkalmas berendezéssel is ellátták. Bár ezek az aktív jeladók csak a vadászgépek kis teljesítményű rádiói ellen hatásosak, az ütközet alatt működtetve mégis hatásosan zavarhatják az ellenség kommunikációját. A vadászgép fő fedélzeti fegyverzetét két darab, a szárnyvégekre erősített Borstel RG-9-es sugár ágyú jelenti, melyek fel és lefelé egyaránt 60 fokban mozgathatók. A fedélzeti fegyverek ilyen mértékű hatékonysága rögzített ágyúk esetén elképzelhetetlen. Ezt a képességet aztán odáig fokozták, hogy néhány példányt módosítottak lehetővé téve az ágyúk hátrafelé tüzelését is. A fegyverek hatékonyságának további növelése érdekében, minden ágyú külön generátort kapott. A fegyverzethez tartozik még a két Dymek HM-6 jelzésű beépített rakétavető egység is. Bár ezek csak adott számú töltettel tárazhatóak, nagyobb pusztító erővel bírnak, mint a sugár ágyúk. A tárakba vetőcsövenként nyolc darab páncéltörő rakéta, vagy négy darab proton torpedó tárazható. De a legújabb változatok már a legkorszerűbb, nagy pontosságú, tömeglokációs, nagy hatótávolságú robotrepülőgépek indítására is alkalmasak.
Az A-szárnyú vadászt eredetileg teherhajók és különféle űrbázisok területvédelmi feladatainak ellátására tervezték. Ám a Lázadók stratégái rájöttek, hogy ezt a vadászgépet a képességei ennél sokkal többre is alkalmassá teszik. Mára a légi fölény kivívása, a csapásmérés, a közvetlen támogatás és a konvojok elleni tevékenység is a küldetések között szerepel. Kedvelt és gyakran alkalmazott módszer, az un. „üss és tűnj el” taktika. Hiszen a sebességi fölény adta előny lehetővé teszi az ilyen, villámgyors rajtaütések meglepetésszerű végrehajtását. Ezen kívül az ASZ századok gyakran más, lassabb, nagyobb tűzerejű hadihajókkal is együttműködnek. Amíg a gyors A-szárnyúak lekötik az ellenség véderőit, a nagy hadihajók ellenállás nélkül teljesíthetik be küldetésüket. |